Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 





\\\\\\\\\\\\\\\"Az élet rövid béke, hosszú harc
A halál rövid harc, hosszú béke.\\\\\\\\\\\\\\\"

\\\\\\\\\\\\\\\"Talán lesz még egy életem,
Talán még újra kezdhetem,
Talán még egyszer szép leszek,
S hogy minden éjjel sírok, arról nem tehetek!\\\\\\\\\\\\\\\"

 

Ülni egy csendes szobában,
s várni valakire, aki nem jön többé.
Elutazni onnan, ahol boldog voltál,
s otthagyni szíved örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni,
csalódott szívvel, mindig csak remélni.
Megalázva írni könyörgő levelet,
sirdogálva várni, soha nem jön rá felelet.
Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak,
rózsákat őrizni, melyek megfakultak.
Hideg búcsúzásnál, forró csókot kérni,
mással látni őt, nem vissza fordulni.
Kacagni boldogan, hazug lemondással,
otthon leborulni, könnyes csalódással.
Aztán átvergődni hosszú éjszakákat,
imádkozni azért, hogy Ö meg ne
tudja mi is az a bánat.

\\\"A könny és a szeretet édes testvér,
Nem szerelem az, ami egy könnyet sem ér,
Aki sosem sírt az sosem szeretett, mert a könny
És a szeretet egy napon született!\\\"

\\\"Hiányod betölti a teret
semmi nem marad rajta kívül.
Hétköznapivá válik a szenvedés,
minden öröm lassan kihűl.
Milyen hiábavaló is az egész!
A fájdalom jelenti az életet.\\\"

Egyszer egy éjszakán Te is fogsz majd sírni,
s kijössz a temetőbe a síromat megnézni.
Síromon egy kismadár panaszosan zengi:
„Itt nyugszik, ki veled boldog akart lenni.”



Sírok egy mosolytól, a komorságot keresem..fáj egy szó, egy tett, meghalok az élettől hiszen a halált keresem.

\\\"A magány az, mikor bele nézel a tükörbe és a semmi néz vissza rád.\\\"
______
\\\"-Miért jár mindig feketében?
-Az életemet gyászolom. Boldogtalan vagyok\\\"
_____
\\\"Nem a test fizikai halála az igazi halál, hanem a vegetáció.Fel adjuk az álmainkat és ezzel önmagunkat is.Rutinból létezünk.Alszunk, dolgozunk, eszünk, dolgozunk, alszunk.Nap múlik nap után, hét múlik hét után, hónap hónap után és az évek el szállnak.\\\"

Nincsen hazám, nincsen életem,
Nincsen otthonom és nincsen lelkem sem.
Kívülálló vagyok, nem tartozom sehova,
Átok ül rajtam gonosz. Mostoha.
Minden nap ugyanaz: reggel kelés
És minden nap egy marha nagy tévedés.
Ugyanazt a hibát százszor elkövetni
S a súlyos pofonok ellenére sem tanulni.
Beléd rúgnak, el taposnak,
Mivel „gyerek” vagy, egy szót se szólhatsz.
Miért kell élni annak, ki nem akar??
És miért kell a boldogoknak el menni hamar??
Én fel áldoznám magam, nem kívánok élni,
Csak 3 méter mélyen békésen pihenni…

Egyedül ülök, el ment a hajóm
Száz sebből vérzek, meghalnom volna jó.
Senki nem ért, mosolyogtok rajtam,
Rugdostok, neveltek, csak én tudom, hogy baj van.
De el jön egyszer az én időm,
Mikor a kegyes Halál nekem testet ölt
Hívni fog le a Pokolba,
S én követem majd őt oda.
A Mennybe vágytam, de nem bánom már,
Csak szabaduljak, a boldogság vár!

Keserűségem könnye mossa arcom,
El feledném, ha tudnám bánatom.
De nem tudom, mert minden emlék, minden nap
Emlékeztet, hogy túsz vagyok csak.
Az Élet túsza a Halál ellen,
Fojtogatja, kínozza lelkem.
Testembe zárt, reménytelen magány
Talán végül meg ment a Halál!


Mindenki hazudott...
Mindenki becsapott...
Mit ér az élet, ha nélküled élem...?
Csak ülök az ablakban, csak ülök magamban...
esik az eső, vérben izzik az ég,
szívem a szerelem tüzében ég...
Kínomban már csapkodom az üveget,
kitört és a szilánkok ejtenek rajtam sebeket...
Kezemet cafatokra tépi az üveg,
s a falra vérrel felkerül egy szöveg...
Csak ennyi:Szeretlek Örökké!!!

Ne sírj ha gyötör a bánat csak kinevetnek ha sírni látnak,
A te fájó szíved nem lesz attól könnyebb.
S csak nagyon kevés ember érdemli meg a könnyet!


„Az emberi lény ugyanis el tud viselni egy hét szomjazást, két hét éhezést, és akár évekig elviseli, ha nincs fedél a feje fölött, de a magányt nem viseli el. Minden kín és szenvedés közül a magány a legrosszabb.”

Mondd, gondolsz-e még arra, hogy egyszer szerettél?!
Elszorul a torkom ha szembe jössz velem,
Elárul az arcod bár nem beszélsz velem!
A boldogságunk mellett csendben elmegyünk
MONDD, miért jó ez nekünk?!




, Elmegyek, elmegyek jó messzire,
Nem leszek senkinek a terhére,
Nem írok levelet, nem is üzenek;
LESZ MÉG TAVASZ, LESZ MÉG NYÁR, DE ÉN NEM LESZEK.”

Az óra ketyeg a sötétben, mögötted állok,
harc nélkül adjuk meg magunkat, mondd, hová tűntek az álmok?...

Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni.



a szerelem ől, butit, nyomorba dönt!!!!


ha nem csalódtál még soha az életben, akkor legyél szerelmes!



ha szenvedés az élet akkor segits magadon pengével és a mennyben boldog leszel.

Előbb vagy utóbb mindenki rájön, h az élet 1 határ szar!!Csak az a kérdés ki mennyi idő után jön rá!!

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\"sötétségbe fullad a fény, romba dől a kereszt uralma, egy pillanatba tömörül több évszázad átka\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\"

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\"Fáj ha Rád néz a két szemem, fáj ha bennem élsz és én benned létezem. Mint egymást kioltó és tápláló két elem, fáj ha vagy, s mégjobban, ha nem.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\"

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ \\\\\\\\\\\\"Úgy élünk, ahogy álmodunk - egyedül.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\"

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ \\\\\\\\\\\\\\\\"Azt mondod meghalnál a szerelmedért, de semmit nem tudsz a halálról, és a szerelemről.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\"


\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\"Ha nevetek vagy ajkamon kel ének,
mivel menedék ez,
hogy elfelejtsem szavát a szenvedésnek.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\"

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\"Nem az igazán kín, mikor könnyektől el vagy ázva,
hanem mikor belül sírsz és kívül mégis mosolyogsz.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\"

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ \\\\\\\\\\\\\\\\\\\"Feketében járunk, gyászoljuk a jövőt, miénk lehetett volna, de mi megöltük őt.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\"

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ \\\\\\\\\\\"Én sötét vagyok, te sötét vagy, mi sötétek vagyunk, csak mások meg ne tudják, mert akkor meghalunk!\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\"

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ \\\\\\\\\\\\\\\\\\"Csak azok látják meg a világot a maga valóságában, akiknek a szemét tisztára mosták a könnyek...\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\"

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ \\\\\\\\\\\\\\\\\\"Ha bánat dúlja lelkedet,
Ha szíved sajogva ég,
Ne mondd el senkinek
nehogy gúnyolva légy.
Ne lásson át a folyókon
a kíváncsi tömeg.
Mosoly lebegjen ajkadon,
Ha vérzik is szíved...\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\"

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ \\\\\\\\\\\\\\\\\"Összetört szív oson az éjben, csalódottan bandukol egy szikla szélen. Óvatlan pillanatban megcsúszik lába és elnyeli őt a sötétség szája.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\"

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ \\\\\\\\\\\\\\"Az ember nem akkor hal meg,
amikor örökre lecsukja a szemét,
hanem akkor, amikor elveszíti élete értelmét.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\"